Fiat 500L Living 1.6 Mjet 16V: Sombreróban a házibuliba!
Keveset fogyaszt, kedvező az ára, praktikus és óriási helyet kínál: papíron minden azt sugallja, az 500L Living bombaüzlet. Azért egy-két részlet árnyalja a képet.
Nem szép, ezzel egyet tudok érteni, de maximálisan funkcionális. Szerintem egyetlen baj van vele: a Fiat meg akarta lovagolni az 500-as sikerét és jól megalapozott hírnevét, de valahogy nem úgy sült el a dolog, mint a Mini esetében, hiszen annak minden variánsa büszkén öregbíti tovább a típusnevet. Felejtsük el egy pillanatra, hogy az 500L Living nevében ott az a három számjegy. Tegyük félre, hogy be akar épülni egy családba, ahol nincs számára hely. Na ugye, mennyivel jobb. Ez nem ötszázas, hanem egy felfújt apróság, ami tengernyi helyet kínál a lemezek alatt.
Egyébként még úgy is annak szép részletei, hogy a tesztautó nem volt kisminkelve az olyan látványos kiegészítőkkel, mint a fehér felnik és tükrök, matricák, vagy a hangulatos panorámatető. (Utóbbi 350 ezres tétel a listán, ami megszokott összeg ezért az extráért.) Ott van a szép felni, a krómkilincsek, B oszloptól sötétített üvegek és a… Hát, hirtelen most ennyi ugrik be. Leginkább az eleje hasonlít arra a családtagra, aminek a nevét ugye nem mondjuk ki.
Hossza 4352 mm – 210-zel több, mint a sima 500L esetében -, szélessége 1784 mm, magassága pedig 1667 mm. (Ha már 500L: sokat mondó lehet, hogy szüneteltetik gyártását a szerb gyárban, miután nem túl sok fogyott belőle.) Bizony, az apróság nagyra nőtt, ennek megfelelően belül is óriási tér fogad. A fejtér egyenesen monumentális, Sombreróban is nyugodtan nekivághatunk a következő házibuli helyszínéig. Opció a két hátsó ülés (+250 ezer forint), amit 165 centis magasságig ajánl a gyártó. Nélkülük akár 638 literes is lehet az alapból 560 literes csomagtér, a hátsó sor és a jobb egy ledöntésével akár 2.6 méter hosszú tárgyat is szállíthatunk. A Cargo Magic Space elnevezésű térrendező révén számtalan módon rögzíthetjük és különíthetjük el a csomagokat a poggyásztérben.
A hátsó üléssor tologatható – természetesen a 2/3-ad 1/3-as felosztásban -, 12 ponton rögzíthető, háló és lehajtható tálca fogadja az utasokat. Akik “nyugodt szívvel lehetnek felnőttek”, maximum az ülések hiányos megformázása miatt panaszkodnak majd, a hely miatt biztos nem. Elöl érződik leginkább a furgonos jelleg: magasan ülünk, ami előny a forgalom pásztását illetően, de ismét rondítja a képet, amit az 500-as alapok vagy inkább névből adódóan várnánk. Az anyagok kisautósak, egyedül a műszerfalon végighúzódó puha betét jelent igazán üde színfoltot. Irdatlan mennyiségű tárolóhely nyeli el az apróbb holmit, igaz, a kettős osztású kesztyűtartó felső részét használni nem a legkényelmesebb: kicsit macerás a szűk nyíláson keresztül pakolni, miközben a fedél lecsukódna. Ez már inkább germános kukacoskodás egy latinvérű közegben.Ergonómiailag két bakit lehet kiemelni: a tempomat külön karon kapott helyet bal lent, a kormány mögött teljes takarásban. Nem tudom, miért érdemelte ki például a hangvezérlés azt a helyet, ahol a sebességrögzítő szokott lenni jobb esetben a kormányon? A másik a vezetőülés lehajtható könyöklője, mely lehetne szélesebb és jobban párnázott. Azaz használhatóbb. De legalább van.
Életre kel az 1.6-os dízel, és újabb kisteherautós részlet: a motorhang nem a legfinomabb, az utastérbe is sok jut belőle. Lehetne picit kulturáltabb, ha már próbálunk divatosak lenni. A hatsebességes váltó pontosnak kellően pontos, érzetre nem az élmezőnyt erősíti. Hozza amit kell, ami elmondható az alapvetően könnyű manőverezésre és városi közlekedésre hangolt kormányról is: értsd, nem lesz tőle szálkás karunk, pláne, ha bekapcsoljuk a City funkciót. Méreteit meghazudtolva, nagyon is elevenen mozog a zsúfolt helyeken, könnyű vele parkolni, a 70 ezres tolatóradar pánikolhatna kevesebbet, és jó lenne némi piktogramos visszajelzés arról, hogy melyik oldalon a határon.
105 lóerő (3750 ford./perc) és 320 Nm-t (1750 ford./perc) – nem esünk hanyatt, de egészséges értékek, és pont elegendőek a mindennapi autózáshoz. A nyomaték természetesen előnyt élvez, de tempós országúti előzgetésekhez nem árt megtartani a lendületet vagy visszaváltani, akár több fokozatot is, ha nem akarjuk hosszasan nézegetni a kombájnok hátulját. Szépen viszi a majdnem 1.4 tonnás kasztnit, gyorsulás 14.2 másodperc, végsebessége 181 km/óra, autópályán 2300-at, 90-nél 1600-at forog. Nem sarkall száguldásra, nem is arra született. Nálam klíma nélkül átlagban 6.2-őt kért, sosem egyedül, a megtett 770 kilométerből 320 volt autópálya, 240 országút, a maradék város. Nem vagyok tesze-tosza alak, nem szeretek “sorbaállni”, szóval biztos maradt benne még pár deci.
A futómű kellemes társ az autózásban, egészen addig, amíg nem tévesztünk műfajt, és kezdünk el képzeletbeli bójákat kerülgetni: ehhez billen a kasztni, túl lágy a történet. Cserébe szépen simítja el az úthibákat, illedelmes partner az átlagos életvitelhez. Hirtelen irány- vagy sávváltás esetében pedig ne lepődjünk meg, fizetünk a kényelemért, a magas felépítésért.
Akciósan 5 620 000 forintért lehet a miénk (6 375 000 helyett) az 1.6 Mjet 16V PopStar, amit szépen feldíszíthetünk és kicicomázhatunk, de az további ugrásokat jelent a vételárban. Ár/érték arányban elég erős a pozíciója, ha figyelembe vesszük képességeit és az óriási teret. Kérdés, elég meggyőző-e ahhoz, hogy elrugaszkodjunk a tálcán kínálkozó, megszokott alternatíváktól?
Az 500L Living tulajdonosok boldog emberek. Legalábbis erre következtettem abból, hogy az M5-ös autópályán hihetetlen örömmámorban törtek ki azok a külföldiek, akik egy piros színben "pompázó" 500L Livingben utaztak, miközben elhaladtunk mellettük. Lehet, hogy a mi méregzöld árnyalatunk miatt lelkendeztek, mely sokkal jobban áll a kasztninak. Vagy azért a boldogság, mert megállapították, "Jé, mondtam én, nem csak mi veszünk ilyet!"? Inkább tartozz egy szűk, de boldog körhöz, mint az unott tömeghez, nem igaz?
F1 live