Honda CR-V 1.6 i-DTEC: elégedett Don Corleone hátul, boldog sofőr elöl
Furcsa helyzet, amikor az a filmszereplő van ránk a legnagyobb hatással, akinek kilétét nehezen tudjuk meghatározni, nem áll egyik oldalon sem.
Alapvetően jófiú, de pont annyi szépséghibával és hiányossággal rendelkezik, hogy szerethető legyen. Végül annyira meggyőzővé válik, hogy hajalmos leszel csak a jóra emlékezni. Az autók között ő lenne a Honda CR-V az egyhatos dízellel?
A negyedik generációs CR-V külseje keveseket fog magával ragadni, itt a belbecs a lényeg. Az orrész még kifejezetten jól sikerült, de ahogy haladunk hátrafele, elfogy a „lendület”. A hátsó fertály rendben van, de kérem, lépjünk tovább, nincs itt semmi különösebb látnivaló! A lemezek alatt és az utastérben kell keresni a vonzerőt.A Honda egy hiányzó láncszemet illesztett be a típuskínálatba az 1.6 literes, kizárólag elsőkerék-hajtással kapható dízel CR-V révén, mivel égető szükség volt egy kedvezőbb árfekvésű gázolajosra a „nagytestvér” mellé. Akinek nem feltétlenül kell az összkerékhajtás – és ezzel nagyon sokan lehetnek így -, vagy az automata váltó – szintén -, annak telitalálat lehet a kisebbik dízel, mely 2.5 millió forinttal olcsóbb a 2.2 literes motorral szerelt verziónál (6.9 millió vs. 9.4 millió).A motor már a Civic-ben is meggyőzött minket, és lassan egy éve öregbíti a Honda hírnevét piacon. A lapos és könnyebb Civic-et tényleg szépen, olykor sportos illúziót keltve vitte, kérdés, mire megy egy magas, üresen is másfél tonna felett mérlegelő SUV-val?
Hova jutott a világ… Oda, hogy egy rendkívül modern, relatíve kicsi motor is szépen visz egy ekkora testet. Mert a CR-V nem apró termetű. Közel 4.6 méter hosszú és majdnem 1.7 méter magas, és ha hozzávesszük a fent említett tömeget, akkor joggal kételkedünk a kombináció életképességében. Majd jön a kellemes meglepetés.Kétezres fordulat környékén elkezd határozottan húzni, igaz, elég gyorsan kifogy a szuflából, így nem árt ügyesen használni a jól megvezetett, határozottan járó váltót, amit tényleg öröm kezelni. A 300 Nm-es nyomaték 2000-től rendelkezésre áll, a 120 lóerős teljesítmény 4000-es fordulatnál érkezik. Pörgetni nem nagyon érdemes, mivel a motorhang erősödésével párhuzamosan csökken a dinamizmus, így érdemesebb megcélozni a középső régiókat.Természetesen ne kergessünk hiú ábrándokat: a kis dízellel nem lesz versenyautó a CR-V-ből, de némi érzékkel elég dinamikusan autózhatunk, és az előzések sem jelentenek megoldhatatlan feladatot: elég egyet visszakapcsolni, és ötödikben is elleszünk országúton, ha nem sietős/szoros a helyzet, míg utóbbi esetében azért kapcsoljunk vissza még egyet, biztos, ami biztos. Több mint 700 kilométert tudtunk le együtt, amiben egyaránt volt város, országút, és autópálya, de egyszer sem éreztem úgy, hogy alulmotorizált lenne a CR-V.
A motor erejét – és a nem túl erős trakciót – jól mutatja, hogy alacsonyabb fokozatban és határozottabb gázadásra könnyedén kipörögnek a hajtott kerekek. Mindez hatványozottan igaz nedves útfelületen. 11.2 másodperc alatt van százon, amit könnyedén elhiszek neki. Sőt, szerintem ennél akár jobb érték is elérhető, de a CR-V nem a lámpától-lámpáig műfajban indul.Van Eco gomb és Eco Assist rendszer, ami kellemes zöld színben világítja meg a műszeregységet, ha vezetésünkkel óvjuk a bolygó környezetét. Ez, és az olyan apróságok, mint a más motorvezérlés, váltási tanácsok és egyéb apróságok mit sem érnek, ha a lényeg, azaz a fogyasztás nincs rendben. Szerencsére utóbbira sem lehet panasz. A fedélzeti számítógép 6.1 literes átlagot mutatott a teszt alatt, de országúton a 4.5 liter sem lehetetlen, míg városban 5.5 literben gyönyörködhettem – fogalmazzunk úgy, hogy ritmusos vezetés mellett. Utóbbi értéket simán lejjebb lehet szorítani, ha tényleg átmegyünk Buddhába és elvonulunk a Béke-szigetre. Autópályán alulról súrolja a 6 litert, és 2600-2700 körül forog 130 km/óránál.
<{r>Nagy test, magas felépítés, ergo tuti billeg, tohonya, kelletlenkedik a kanyarban. Ezen a téren sem kell csalódnunk, bár érzésem szerint – és utasaim szerint is, akikből több is volt, mindkét nem képviselőiből, más-más korosztályból – kicsit ideges, leheletnyit talán feszesre sikerült a hangolás. Sima úton, jó minőségű kanyarban áldás a futómű – MacPherson elöl, kettős keresztlengőkar hátul – hangolása, de Magyarország nem az említettekről híres. A sűrű talajhibákat és keresztbordákat magunkon érezzük, és a karácsonyi ünnepek alatt keletkezett súlyfelesleg dinamikus mozgása jelzi, dolgozik a rendszer, de ez kezd sok lenni neki. Amint kisimult a felület, úgy simul az arcunk is, és ismét élvezzük a vezetést, a tekergést – egy kis SUV-ban.Továbbra is ott tartok, hogy még mindig nem állt össze bennem, mit akar a CR-V? Milyen szerepet szántak neki. Egy biztos, könnyű volt megragadni, melyik pontokon nyújt jó teljesítményt, és miben szenved hiányt. Előbbibe sorolható az óriási térkínálat, az 589 literes, egy mozdulattal 1669 literesre bővíthető csomagtér. A csomagtér oldalfalán egy-egy kart helyeztek el, melyek meghúzását követően felemelkedik az ülőlap, lebuknak a fejtámlák, és ledől a két részre osztott hátsó háttámla. Ez a megoldás mindenkinél osztatlan sikert aratott.
Edzőtermet rendszeresen látogató, alapból széles vállal megáldott barátom egyik este hátul foglalt helyet, és miután iszonyatos torokkaparás gyötörte, megfázott Don Corleone-ként suttogta előre, hogy „Öcsém, mekkora hely van itt”. Másfél éves keresztfiam nem a térkínálat, hanem talán az aura teszteléséhez nyújtott remek segítséget. Alapból szeret autóban utazni, csakhogy a CR-V-ben álló helyzetben töltött el 20 percet a jobb első ülésben úgy, hogy lement alfába, és csak kontemplált a kellemes napsütésben. (És nem, nem ebéd után volt, lefárasztva, csökkentett üzemmódban.)
Az ülések elsőre majdnem ijesztően puhának tűntek, és kíváncsian vártam, mennyire lesznek fárasztóak hosszabb úton. Maximálisan rám cáfoltak. Ehhez jön még a rendkívül kellemes kárpitozás, az ülésfűtés, elektromos gerinctámasz. A minőség terén nem lehet panaszunk, csak egy-két helyen bukkan fel olyan megoldás, ami már jó ideje ismerős lehet japán autókból. Pohártartóból elöl három, hátul kettő is van, tárolókban sem szenvedünk hiányt.A Comfort felszereltséghez jár a tempomat, az ülésfűtés, és a kétzónás klíma is, de a tolatóradar kimaradt, ami sokak számára komoly hiányérzetet okozhat. Ugyan a karosszéria elég jól belátható, de parkolásnál/tolatásnál fejtörést okozhat a nagyobb test olyanok számára, akik esetleg nem túl erősek ezen a téren.Minden tesztautóhoz szoktam társítani valami zenét, ami a CR-V esetében nagyon nehezen ment. Idővel rájöttem mi a gond: a hangrendszer nem áll a helyzet magaslatán. Kicsinyesnek tűnhet, de talán ez volt vele a legnagyobb problémám. Nem többmilliós csúcshifit vár el az ember ebben a kategóriában, de amit az alaprendszer tud, egyszerűen kevés, nekem csalódást okozott. Gyengén szól, nem tiszta, erőtlen. Az egyetlen bökkenő, hogy a „Prémium audiorendszer mélynyomóval” című tételt is tartalmazó Lifestyle csomaggal már egy milliót ugrunk… Ezért is kár, hogy nem lehet eléggé egyénre szabni a felszereltséget, és szemezgetni a tételek között.
Majd egyszer csak, amikor Budapesten araszoltam a forgalomban, élveztem a remek kilátást a magasabb pozícióból, a fedélzeti számítógép idejét múlt tipográfiáján tündöklő alacsony fogyasztási értéket, felcsendült Pharrell Williamstől a Happy című sláger, és meglett a zene. (Itt jegyezzük meg azt is, hogy az említett dal hangszerelése nem fekteti térdre a rendszert.)Szóval, rájöttem: a CR-V tényleg örömet okoz, mert igazi „All Rounder”. Remek választás egy családanya számára, aki élvezni fogja a bőséges teret, a magasabb üléspozíciót, és a rengeteg tárolórekeszt. Nem beszélve a nagy tükrökről, és a már emlegetett csomagtér-bővítésről, amikor be kell tenni a svéd bútoráruházban beszerzett „apróságokat”. És a családfő sem érzi büntetésnek, ha éppen neki kell beülnie a CR-V-be, mivel motorja kellemes karakter és kellő erővel bír, a futómű pedig társ a haladósabb autózáshoz, feltéve, ha elég jó a felület. Árával is versenyképes alternatívát jelent a kategóriájában, szóval kerek a történet. A szereplő meggyőző alakítást nyújtott, és majdnem sikerült helyrerakni magunkban, hogy ki is ő valójában.
F1 live