Ford B-Max: a bukott diák, aki érdemel még egy esélyt?
Szeptemberben egy hétre leállnak a gyártásával Romániában, de most állítólag nem a típus tehet róla, hanem az európai autópiac rossz helyzete: egy éven belül ez a második alkalom, hogy negatív hírek övezik a Ford B-Max előállítását. Evolúciós zsákutc
Tavaly ősszel napi 550-ről 250-re mérsékelték a B-Max darabszámát, majd visszavitték 365-re, míg idén egy hétre teljesen leállnak vele. Egy évvel ezelőtt egyértelmű volt és nem is titkolták, hogy a vártnál kevesebbet adnak el belőle, de idén a legkeresettebb típus volt kategóriájában (MPV): Európában 38 ezret értékesítettek az év első felében, ezzel megelőzve például az Opel Merivát, Citroen C3 Picassót, vagy a Fiat 500L-t. Vakok közt félszemű a király? Csak tavaly jelent meg a piacon, de ennyi idő alatt is sikerült ellentmondásos képet kialakítania maga körül.Pedig a legnagyobb sztárokat is ez jellemzi: szeretik vagy utálják őket, olyan nincs, hogy valaki semleges álláspontot képviselne. Egyelőre úgy tűnik, hogy a B-Maxból nem lesz sztár, és megeshet, hogy utód/frissítés nélkül tűnik el a modellpalettáról. (Bár egy frissítésnyi esélyt mindig szoktak még adni, mielőtt bemutatkozik az alapot adó típus – jelen esetben a Fiesta – új generációja.)
Egy könnyen pakolható autóra volt szükségünk múlt hétvégén, így került a kezünkbe a több mint 13 ezer kilométert futott, Titanium felszereltségű, 1.4 literes B-Max kulcsa. „Szerencsétlenről” már alaposan lehúzták a bőrt a hazai és nemzetközi sajtóban: kiemelt tekintettel a B oszlop nélküli kialakításra és a hátsó tolóajtókra. Az Opel a Merivával elővette az „autóipar padlásán porosodó” öngyilkos ajtókat, erre a Ford hátsó tolóajtókkal reagált, de ezzel sem elégedtek meg, így a B oszlopot is kivették. Hogy mindez mennyire különc megoldás – és mennyire ritka látvány az utakon -, azt remekül mutatja, hogy az autók terén jártasnak nevezhető ismerőseim többségének is meglepetésként hatott a feltárás után szabadon tátongó tér.
Aminek sok előnye nincs a praktikum szempontjából, ezt sajnos el kell ismerni. Leszámítva azt, hogy szűk parkolókban nem nyitjuk rá a mellettünk álló autóra vagy egy oszlopra. A nyílászárók – első és hátsó – dögnehezek. Tele vannak merevítéssel, hiszen a B oszlop hiányát ellensúlyozni kell a biztonság érdekében, és ugyanez igaz a tetőre és a padlólemezre is – de utóbbiakat nem kell kézzel mozgatni, ellentétben az ajtókkal. (Ezen a téren remek munkát végeztek: a karosszéria tényleg merev, igazi bunkerhatást kelt.) Elképzeltem, amint a család kisebb tagja próbálja kinyitni a tolóajtót belülről, mindezt úgy, hogy lejtőn álltunk meg: nem elég, hogy a kilincs is kényelmetlen helyen van, és ki kell tekeredni a művelet alatt, de még az ajtó súlya is fokozza a kínokat.
Ráadásul a tolóajtó összetett mechanizmust igényel, és kíváncsi lennék rá, vajon öt vagy tíz év múlva mennyire lesz topon a szerkezet. Ugyanígy felmerülhet a kérdés, hogy mennyire lesz merev a karosszéria sok évnyi nyúzás után. Látványnak lenyűgöző a szabadon megközelíthető utastér, melynek leginkább azok az anyukák tudnak örülni, akiknek nem kell lehajolni azért, hogy beszereljék a gyerekülést, és talán jobban boldogulnak úgy, hogy a mutatvány közben nem zavar be a nyitott ajtó. (De lehet, még ez sem elég meggyőző érv a megoldás mellett.)
Nem tudtam más érvet felvonultatni, mint azt, hogy jól néz ki. Ha meg nem megy a biztonság rovására, akkor miért kötekedjünk vele? Az ajtók súlya után még egy kellemetlen mellékhatással jár a hiányzó B oszlop: az első biztonsági öv az üléstámlában kapott helyet, hasonlóan a kabriókhoz, és bizonyos testmagasság felett szorítja a vállat. (Kis növésűek, családanyák ismét előnyben.)Akárhogy is nézem, eddig nem sok pozitívum szól a B-Max mellett, leszámítva azt, hogy jól néz ki a nyitott karosszéria. Jöjjön a következő: első utam alkalmával rögtön autópályán kötöttem ki vele, és feltűnt, mennyire csendes az utastér. A már említett merevítések miatt bőven pakoltak bele anyagot, és ez a hangszigetelésnek is jót tett. Igazi nagyautós érzetet keltett, ez annak is betudható, hogy az utastérben nem a legolcsóbb anyagok kaptak helyet – persze ne legyenek illúzióink, ez egy kisautó.
Egyelőre ott tartatunk, hogy a B-Maxot ne zárjuk ki, de az 1.4-es benzinmotorról nyugodt szívvel tegyünk le. Nincs benne elég erő az alaphangon is 1279 kilós test mozgatásához, ha pedig próbálunk kicsikarni belőle valami dinamizmust, és nem akarunk minden előzésénél a nehezen összegyűjtött lendületre vagy az égiekre hagyatkozni, akkor forgatni kell. Ebben az esetben a tempó nem, de a motor étvágya nő. Autópályán 3500-at forog 130-nál – nincs hatodik sebesség, amit nem is bírna el -, és így 7.1 liter környékén fogyaszt. Városban ez könnyen alakulhat 8 liter fölött: méretéhez és tudásához képest sokat kér, amit a mutató határozott helyzetváltoztatása jelez. 128 Nm és 90 lóerő harmatosan kevés, ráadásul a maximális teljesítmény 5750-es fordulaton adja le – jobb kerülni ezt a tartományt.Pedig az alapok adottak ahhoz, ne legyen szenvedés a B-Max vezetése, sőt, akár élvezzük is azt: a futómű kellően feszes a magas felépítéshez, de nem estek át vele a ló túloldalára, és a fogtömések is bent maradnak egy-egy fekvőrendőr vagy úthiba esetén. A kormány szerintem kicsit túl könnyen tekerhető – ezt ismét a gyengébb nem képviselőire hangolták. A hosszú váltókar pontos és könnyen kapcsolható, mégsem katyvasz. Élvezetesen lehet a géppel kanyarogni, de a gyenge motor az utolsó cseppnyi lelkesedést is képes kivenni az emberből. A kínálatban szerepel az 1 literes EcoBoost két szinttel (100 és 125 lóerő), ráadásul a háromhengeres turbóval jelentősen könnyebb is a B-Max. További érv az „Év motorja” mellett, hogy a modern erőforrás gyengébbik verziója mindössze 125 ezer forinttal drágább – egyszerűen semmi sem szól az 1.4-es mellett. Majd ott vannak a dízelek, csakhogy az 1.5 literes és 1.6-os TDCI-k átlépik az ötmilliós határt, ha nincsenek egyéni kedvezmények a kereskedőknél.
A dupla rekeszes csomagtartó nem világbajnok a maga 304 literével – pótkerék nélkül 318 liter és javítókészlet jár -, de ami fontosabb, hogy könnyen bővíthető az üléstámlák ledöntésével. Miután a hátsó ülőlap magától lesüllyed, miközben a támlát előre döntjük, sima rakteret kapunk, és 1400 liter körül gazdálkodhatunk. Egyszerűen variálható a beltér, és annak magasságából fakadóan felfelé is terjeszkedhetünk. Erről mi is meggyőződhettünk, mivel hangfalak szállítását is bevállaltuk egy rendezvény alkalmából – amiről a bepakolás után öt perccel derült ki, hogy elmarad, köszönhetően az esőnek. Helyette vidéki látogatás és sok-sok személyes csomag szállítása váltotta a teendőket.
Szerencsére a vezetőülés magassága állítható, így a sofőrnek nincs kakasülő érzése, de amint felnőttként kell beülni hátra, változik a helyzet. A helykínálat nem eget rengető; a térérzettel sikerült elérni azt, hogy nagyobbnak érezzük a B-Maxot, amint amekkora valójában. Nem több átlagosnál, de ismét emlékeztessük magunkat arra, hogy egy Fiesta-alapokon nyugvó autóval van dolgunk. Hosszabb utakat is simán bevállalnék vele, amennyiben az első sor jut – de nem ezzel a motorral.Az ülések igyekeznek megtalálni az ideális kompromisszumot: elég oldaltartással bírnak ahhoz, hogy ne essünk ki belőlük gyors kanyarokban, de mégsem jelentenek kényelmetlen megoldást a hétköznapokban. Rendben vannak. A vezetőülésbe integrált könyöklő lehetne szélesebb, mivel így keskeny felületen kell egyensúlyoznunk. A kormány kicsit vékony, de ami zavaróbb, hogy annyira puha a bevonata, hogy könnyen tapintható a fémváz: elkelne egy izmosabb kivitelezés. Külön köszönet a „terrortükörért”, melynek segítségével szemmel lehet tartani a hátsó sort. Majd ott van a vezetőülés feletti szemüvegtartó és a nagy térképzseb, melyben kétliteres palack is megtalálja a helyét.
Próbáltam elhelyezni magamban a B-Maxot, emésztettem az együtt megtett közel 1000 kilométert, és meglepő módon valahogy maradandó benyomást keltett. Nem, nem venném meg magamnak. De az egyliteres EcoBoosttal ideális családi másodhegedűs lehet, amit elsősorban az anyuka használ, és apu sem érzi büntetésnek, ha ő ül be a volán mögé, amikor úgy hozza a helyzet.Az említett motor 100 lóerős verziójával, Trend felszereltséggel 4 485 000 forintért juthatunk a B-Maxhoz, de a listaárból most akár 6-700 000 forintos kedvezményt is kaphatunk. Így már jelentősen javul az összkép, és kedvező áron juthatunk hozzá. A tesztautó Titanium szintje 250 ezres felárat jelent.
Miért B-Max? Miért ne Meriva és társai? Azért, mert ebben nincs B oszlop, de van tolóajtó, és elmondhatjuk, családi/konzervatív szinten is valami mást akarunk. Hogy az idő minket igazol-e? Amennyiben a B-Max gyártása tényleg korán véget ér, és utód nélkül marad, kijelenthetjük, hogy egy rövid ciklust megélt és bizonyos értelemben különleges gépet használunk családi autóként. Mindez elég érv ahhoz, hogy elköltsünk 4 milliót? Ezt döntsék el azok, akik választás előtt állnak, de nem vehet fel mindenki szürke öltönyt és állhat be a sorba. Igen, a B-Max kivitelezése felvet pár kételyt – jogosan -, de ettől még szerethető és teljes értékű autó.
Ellentétben egy Opel Sintrával vagy Renault Vel Satisszal – igaz, ezek más kategóriában maradtak alul a küzdelemben – a B-Max nem egy mihaszna, élhetetlen koncepció, hanem egy meg nem értett különc, akire kétkedő szemmel tekintenek Európa keleti felében.
F1 live